Hippokratész óta tudjuk, hogy a vérünk só-tartalma, a magzatvíz sótartalma, valamint az Ős-óceánok sótartalma évmilliók óta ugyanolyan arányú, s ez genetikailag, azóta sem változott meg. Azt is tudjuk, hogy az elő szervezet víztartalmának kétharmada intracelluláris, egyharmada extracelluláris térben van. Az intracelluláris folyadéknak 140 mmol/1 kálium, és 30 mmol/1 nátrium értéke van. Az extracelleuláris folyadékban fordítva van 4-5 mmol/l kálium és 140 mmol/l nátrium. A koncentráció kiegyenlítődésének kényszere miatt folyamatosan kálium folyik ki a sejtekből, és nátrium áramlik befelé. Ennek ellensúlyozására, a fiziológiás koncentráció fenntartása érdekében egy, a sejtmembráni fehérje a Na-K ATPáz (köznapi nevén: Na-K pumpa) folyamatosan pumpálja visszafelé a káliumot és kifelé a nátriumot, a koncentráció grádiens ellenében végzett munka energiáját ATP molekula hidrolizise fedezi.
Az ATP-ről azt kell tudni, hogy ő a biológia energiafelelőse, minden tartalék energia ATP formában tárolódik. A víz- és ionháztartás első számú regulátora szervezetünkön belül a vese. Az élettankönyvek egybehangzó állítása szerint 180 l vérplazmát filtrál át naponta a vesénk, ennek 99 %-a azonban visszaszívódik és életkörülményeinktől függően 1,5 – 2 l vizeletet ürítünk. Ehhez jön még a verejtékkel elpárolgó víz és az ugyancsak a verejtékkel bőrünkre kiülő sómennyiség is. Kiegyenlített táplálkozás mellett a vizelet és a verejték nagyjából ugyanolyan koncentrációban tartalmazza a káliumot és a nátriumot, mint a vérplazma. azaz a 2,5 l folyadékkal együtt 10 – 12 mmol káliumot és 300 – 350 mmol nátriumot veszítünk naponta, ez 400 – 470 mg kálium és 7- 8 g nátriumnak felel meg, azaz 17 – 20 g konyhasót kellene fogyasztanunk a pótlás érdekében. A kálium a normális táplálékkal az esetek túlnyomó többségében pótlódik, soha fel sem merült a kálium mesterséges utópótlásának gondolata, egészen a közelmúltig (XX.sz. második fele). Ezzel szemben ételeink messze nem tartalmazzák a szükséges nátrium mennyiséget, ezért az emberiség történelmében mindig is kulcsfontosságú kérdés volt a nátrium biztosításának kérdése, olyannyira, hogy az ember ősidők óta kincsként kezeli a sót. A tengervíz lepárlásával képződő sóval ugyanez a helyzet. A tengervíz nagyjából pont olyan arányban tartalmazza a káliumot és a nátriumot (1:30), mint a vérünk, ám amikor a sók kikristályosodnak, akkor először a nátrium-sók kristályosodnak és annak tetejére rakódik végül a kálium káliumsó formában. Azaz a sóhalom tetején a kálium olyannyira bedúsul, hogy emberi és állati fogyasztásra nem alkalmas. A földi élet a tengerben keletkezett. A kórházban azt a beteget, aki nem képes táplálékot magához venni ún. Ringer-féle infúziós oldattal táplálják, amelyben 130 mmol nátrium és 4 mmol kálium van literenként. Legyengült, ételt nem fogyasztó betegnek napi 2 l infúziót adnak, azaz 260 mmol = 6 g nátiumot és 8 mmol = 312 mg káliumot. Összesen kb. 5 liter vérünk van, annak durván a fele a plazma, a folyadék, így 2,5 liter vérplazmában literenként max. 5 mmol kálium, összesen 12,5 mmol. Ha a plazma kálium koncentrációja 10 mmol fölé emelkedik, az életveszély azonnal beáll . Tehát 12,5 mmol kálium intravénás bevitele már halálos lehet. 12,5 mmol kálium azaz valamivel több, mint 400 mg kálium, (925 mg kálium klorid) hirtelen halált okozhat.
Mindaddig, míg a szervezet él, és a keringés működik, addig a káliumnak a sejtből való folyamatos kifolyását a Na-K pumpa ellensúlyozza, azaz visszapumpálja a káliumot a sejtbe aktív munkájával. Abban a pillanatban amikor a szervezet meghal, keringése leáll, a sejtekből szabadon kiáramló kálium visszapumpálása megszűnik, a kálium koncentrációja a két folyadéktér között rövid határidőn belül kiegyenlítődik.
A kálium nem testidegen anyag, a felfokozott fogyasztásra a szervezetnek nem volt módja felkészülni, így valószínűsíthető annak az állításnak az igazsága, hogy a bevitt kálium 98 %-a fel is szívódik, azaz bekerül a keringésbe. Megnöveli az extracelluláris folyadék kálium koncentrációját és beláthatatlan pusztításokat végez. A vérplazma magas kálium koncentrációja azt eredményezi, hogy a vese visszatart nagy mennyiségű nátriumot, és vizet, hogy helyrehozza az arányokat. A sok víz megnöveli az extracelluláris folyadék mennyiségét szinte minden szervre extra feladatokat róva. Aztán egy hirtelen terhelés, izzadás, ami folyadék vesztéssel jár, ez még tovább rontja a víz- nátrium-kálium arányt, és jön a katasztrófa: a Na-K pumpa fordítva kezd működni. Ez olyan kémiai helyzet, amelyre normál biológiai körülmények között nem kerülhetne sor, így a rendszer a folyamatot nem is tudja kezelni. A visszafelé működő Na-K pumpa rásegít az ionok koncentrációjának kiegyenlítődésére, ahelyett, hogy funkciója szerint éppen ellene dolgozna, a káliumnak a sejtből való kifolyása felgyorsul, a normális működéshez elengedhetetlen ionösszetétel drasztikusan megváltozik, és a sejt nem képes feladatait ellátni többé. Feltehetőleg ez a jelenség áll a hirtelen sporthalálok mögött is. Minden jel arra utal, hogy az emlősállatok (így az ember) normális táplálékával nem jut elegendő konyhasóhoz, (nátriumhoz), olyan mennyiséghez, amely a fiziológiás nátrium – kálium arányt biztosítani tudná. Ezért sózza az ember az ételt és ezért adnak a haszonállatoknak és a vadállatoknak egyaránt sót. A természetes körülmények között az állat maga is megtalálja és rágcsálja – nyalogatja a számára fontos ásványi anyagokat tartalmazó kőzeteket, így pótolja a táplálékból hiányzó makro-és mikroelemeket.
Magyarországon a napi átlagos sófogyasztás 5 – 15 g között van. Életünk tehát a sótól függ. Az élet lényege pedig az, hogy a sejthártyánál meglegyen a megfelelő arányú ozmotikus egyensúly a sejten kívüli nátrium és a sejten belüli kálium között. Az izzadással, a széklettel, a vizelettel, a légzéssel sok nátriumot és kevés káliumot ürül ki a szervezetünkből, de a bőrünk kipárolgásával is nagy a szervezet nátrium vesztesége, azaz borul a 30:1 arány. A só-hiány gyakori tünet. Megerőltető edzés után sokan esünk abba a csapdába, hogy akár egy liter hideg vizet is megiszunk egyszerre, hogy a szomjunkat oltsuk. Nagymértékű izzadás után az elektrolitszegény víz bevitele azonban a vér felhígulásához vezet, ami súlyos esetben kómát vagy még súlyosabb esetben halált is okozhat, ez könnyen elkerülhtő. Intenzív mozgás során – főleg meleg időben – izzadással a szervezet nagy mennyiségű folyadékot, és arányaiban még nagyobb mennyiségű sót, azaz nátriumot veszít. Erőteljes mozgással az izzadság mennyisége elérheti a két litert óránként akár 8 grammos nátrium veszteséggel (a napi ajánlott nátriumbevitel átlagos életfeltételek mellett 12 gramm egy felnőtt embernek, amit körülbelül 20 gramm konyhasó tartalmaz). Vízmérgezés során a vér csökkent nátriumtartalma miatt a szervezetben számos sejt károsodik. Csökkent nátriumszint mellett így több víz tud a sejtekbe jutni, amitől azok megduzzadnak (ödémásak lesznek), és hosszabb távon a szervek károsodásához vezetnek.
A só tehát végigkíséri életünket a születéstől a halálig. A só nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára létfontosságú, ugyanúgy, mint a víz. Az élet lényege a tiszta víz, a só és a kálium, mert ezek szabályozzák együttesen a szervezet víz-háztartását. Ha ezek aránya nem megfelelő, akkor megbetegszünk, betegek leszünk, asztmások, allergiások, kandidások, rákosok, autoimmun betegek, stb. A tiszta víz a szervezetben szállító szerepet betöltve távolítja el a sejtek anyagcsere folyamatainál keletkező bomlástermékeket. A sejten belüli víz-háztartásért a kálium a felelős. A káliumnak alacsony a kiürülési rátája (2%). A növényvilágban is a gyümölcsök húsának a keménysége a kálium által megkötött vízmennyiségtől függ. A napi ételeink a műtrágyázás miatt túl sok káliumot tartalmaznak, de ha bio ételeket fogyasztunk, akkor azoknak is magas lehet a kálium tartalma, főleg, ha azok gabonafélék, hüvelyesek, vagy paradicsomfélék, viszont sót alig tartalmaznak. Ezért, valamint a szervezetből nagyobb kiürülési rátával (65%) bíró nátrium miatt kell a sót mindennap pótolni a szervezetben. Közel 100 betegséget idéz elő közvetlenül, de közvetve ennél jóval többet a só-hiány. A só vizet von el a sejtekből, mert így biztosítja a sejten kívüli víz-háztartást. A káliumot a zöldségek és gyümölcsök bevitelével bőven biztosítani
tudjuk, nincs tehát szükség plusz kálium bevitelére, s főleg nem kálium-só formájában. A növényekbe lévő szerves kálium lassabban szívódik fel, főleg akkor, ha már a szervezetbe való bevitelkor megsózzuk egy kicsit, hogy kiegyensúlyozzuk a sóval a kálium túlsúlyt. A só egy ősi orvosság is, amelyet táplálékkal, a táplálék megsózásával viszünk be. Ha például nem iszunk elegendő tiszta vizet, akkor szervezetünkben vízhiány keletkezik. Ebben a helyzetben a szervezetünk a sejteken kívüli víz-háztartásból („tengerből”) veszi el a szükséges vizet, a vízhiányos sejtek életben tartásához. Ezért kell mindig tiszta vizet inni, mert vízhiányos esetben, végszükség esetén a szervezet a sejten kívüli vízből képes, az életfontosságú sejtekbe vizet bepréselni. Nem véletlen tehát, hogy elsősegélyként a megfelelő arányú sós desztillált vizet adják be intravénásan.
Az úgynevezett extracelluláris-víz (sejteken kívüli) mennyiségét a szervezetünk egy óvintézkedéssel tartja meg. A vesének parancsot ad a só visszatartására, s ezzel a sejteken kívüli vizet megköti. Tehát a vizenyő (ödéma) kialakulásáért a vízhiány a felelős. Ha tehát az intracelluláris (sejteken belüli) víz mennyiségét krónikusan az extracelluláris vízből kell a szervezetnek bepréselni, akkor ezzel együtt növelni kell a bepréseléshez szükséges nyomást is. Ez a nyomásnövekedés jelentkezik a hypertónia, azaz magas vérnyomás formájában. A víz szervezetbe való juttatását nem túlterhelés szerűen (kivétel a súlyos vízhiányos eset), hanem lassan szakaszosan kell megoldani, addig, amíg a vizelet mennyisége meg nem egyezik a bevitt, megivott vízmennyiséggel. Ha elegendő vizet iszunk, sót mosunk ki a szervezetből. Ahogy csökken a só és nő a víz mennyisége, már nem kell a szervezetnek a vizenyős folyadékot visszatartani, s így az meg tud szabadulni, a szövetekben, óvintézkedésként, vízhiány miatt megkötött víztől. Soha ne szedjünk tehát vízhajtót, mert a tiszta víz a legjobb vízhajtó szer valamennyi ismert anyag közül. A tiszta sónak a szervezetünkben, a vízháztartás szabályozásán kívül még más szerepe is van. A só egy természetes antihiszamin. Asztma esetén ugyanolyan hatásos, mint egy inhalációs spray. Azzal a különbséggel, hogy nincs mellékhatása. Asztmás rohamnál igyunk meg két három pohár desztillált vizet és tegyünk a nyelvünkre egy csipetnyi tiszta sót. A só védi a sejteket és különösen az agysejteket az elsavasodástól. Azért van napjainkban sok ember szervezete elsavasodva, mert nem használnak elegendő tiszta sót. A vesének is szüksége van a tiszta sóra a túltengésben lévő savak leépítésére és azok vizelettel történő kiválasztására és kiürítésére. Az agy, az elsavasodása miatt nem megfelelően működik és lélektani-érzelmi zavarok keletkeznek. A tiszta só fontos szerepet tölt be az agyban, a szerotonin- és a melatonin-szint állandó fenntartásában. Ha elegendő tiszta víz és elegendő tiszta só van a szervezetben, akkor azok, mint természetes antioxidánsok, eltávolítják a toxikus salakanyagokat, s így nem kell az esszenciális aminosavakat, mint például a tryptofánt és a tyrozint a szervezetnek „feláldozni”. Ugyanis tryptofán szükséges a szerotonin, a melatonin és tryptamin képzéshez. A jó alvás egyik feltétele a megfelelő melatonin szint az agyban. A tiszta só egy természetes altató. Ha nem viszünk be eleget a tiszta sóval, akkor a vér agresszív módon a legtöbb nátriumot tartalmazó szervünkből a csontokból vonja ki azt. Ilyekor felborul a csontanyagcsere és elkezdődik a csontritkulás. Csontritkulás a só megfelelő mértékű használatával gyógyítható. A dehidratáció, a nem megfelelő tiszta vízfogyasztás és a nem megfelelő mennyiségű tiszta só fogyasztása az immunrendszert gyengíti. A mozgással is fokozni lehet a szervezet oxigenizációját, de ekkor is kell a tiszta víz és a tiszta só is. Egyébként igaz az a mondás, hogy a mozgás minden gyógyszert pótol, de olyan gyógyszert még nem találtak fel, amely a mozgást pótolná. A hiedelmekkel ellentétben, a tiszta só csökkenti a szívritmus zavarokat is és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában. Egy sószegény táplálkozás magas vízfogyasztás mellett egyes embereknél magas vérnyomáshoz vezet. Tehát nem a sok só idézi elő a magas vérnyomást, hanem a kevés. Ha valaki vizet iszik és sót nem vagy csak keveset fogyaszt, akkor nem marad elég víz a vérkeringésben és így a véredények nem töltődnek fel megfelelően. A káliummal szennyezett sók és az ebből készült élelmiszeripari termékek fogyasztása megváltoztatja a sejtek, különösen az erre érzékeny vér Na/K arányát, és emiatt alakul ki a napjainkban a szív és érrendszeri betegségek nagy része. A tiszta só segíti a vércukor-szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet. A tiszta víz és a tiszta só csökkenti az érrendszeri károsodásokat minden szervünknél, de különösen jól észrevehető ez a látásunkon a szemünknél.
A tiszta só hatása fontos:
– A tiszta só fontos szerepet játszik az idegsejtek közötti összeköttetésben és az információk feldolgozásában.
– A tiszta só szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívódásához. A gyomorsavnál fontos szerepe van a nátrium mellett a klórnak is.
– A tiszta só tisztítja a tüdőket, a hörgőket, lebontja és meglágyítja a nyálkát a tüdőben (asztma, emfizema).
– A tiszta só a nyelvre téve megállítja a száraz köhögést.
– A tiszta só szükséges a hurut és az arcüreg lerakódásainak felszakításához, s kiválóan gyógyítja az allergiát is.
– A tiszta só, a köszvény és az arthritis, poliarthritis (ízületi gyulladások), valamint az izomgörcsök megelőzésében, megakadályozásában és gyógyításában fontos.
– A tiszta só megakadályozza a túlzott nyálkatermelést, tehát a túlzott nyáltermelés sóhiányt jelez.
– Az oszteoporozis, azaz csontritkulás, legtöbb esetben a tiszta só és a tiszta víz hiányára vezethető vissza. Csonterősítéshez szükség van tehát a tiszta sóval való megfelelő sózásra.
– A tiszta só mivel szerepet játszik a szerotonin és a melatonin szint állandóságának fenntartásában, melyek szabályozzák a közérzetünket (önbizalom, pozitív gondolatok), ezért közvetlenül és közvetetten is befolyásolja a személyiségünket.
– A tiszta só fontos a libidó megőrzésben, férfiaknál és nőknél egyaránt.
– A tiszta só segít a toka csökkentésében, ugyanis a sóhiány miatt a nyálmirigyek több nyálat termelnek, hogy segítsék a rágást és a nyelést, továbbá, hogy elegendő vizet szolgáltassanak a gyomornak a táplálék feldolgozásához. A vérkeringés a nyálmirigyekben megnövekszik és a véredények vízáteresztővé válnak, hogy a mirigyeket még több vízzel lássák el a megemelkedett nyáltermelés érdekében. A véredények már nemcsak a mirigyek körül, hanem a nyakban, az állban és az arcban is vízáteresztővé válnak és itt is víz gyűl össze, ami a toka kialakulását idézi elő.
– A tiszta só megvéd a visszerek és a hajszálerek repedésétől. Akkor megfelelő a vér nátriumtartalma, ha az magasabb, mint 142 mmol/l. Ezen érték felett nem kell tartani érrendszeri katasztrófától. Sajnos az utóbbi időben a nátrium referencia alsó határértékét levitték 135 mmol/l-re, ami súlyos só-hiányt okoz.
– A tiszta só növeli az izomerőt, a tüdő vitálkapacitását, a sportteljesítményt és meggátolja a túlzott izzadást is a fokozott fizikai igénybevételnél.
A sót élettani szempontból mindig együtt kell tárgyalni a káliummal és a vízzel. Ez a három elem együtt felelős döntően a szervezet vízháztartásáért, minden egyéb anyagcsere folyamat ebben a vizes közegben zajlik. A természetes (biológiai) arányok a normál anyagcsere tekintetében ezért rendkívül fontosak, minden rendellenesség hosszabb távon anyagcserezavart idéz elő.
Forrás: sopince.hu
